Eljött az utolsĂł nap reggele, közösen megreggeliztĂŒnk majd bĂșcsĂșt intve indultunk el VeronĂĄtĂłl a flixbusszal Budapestre. FĂĄjĂł szĂvvel ugyan de megkezdtĂŒk a hazautat rengeteg pakkal csomaggal elbĂșcsĂșzva ettĆl a csodĂĄlatos vĂĄrostĂłl VeronĂĄtĂłl.Â
A hazaĂșton egyik utastĂĄrsunkat “kicsi japĂłt” leszĂĄllĂtottĂĄk a szlovĂ©n rendĆrök mivel nem stimmeltek a beutazĂĄsi papĂrjai (2 ĂłrĂĄt vĂĄrtunk egy szlovĂ©n benzinkĂșton, innen is köszönjĂŒk neki) majd Ă©jfĂ©l körĂŒl Ă©rkeztĂŒnk Budapestre.
ElkĂ©pesztĆ Ă©lmĂ©nyek, napi 20-26 km gyaloglĂĄs, utazĂĄs, ĂĄtszĂĄllĂĄs Ă©s a Ferrari szelleme, ez jellemezte az igazi II. Maranelloi tĂșrĂĄt kĂ©t szĂłval Felejthetetlen volt.Â
VĂ©gezetĂŒl pĂĄr emlĂ©kezetes pillanat ;
HalĂĄl grill, Döglött a kutya, dejĂł magyarokat hallani, aperto, Magyarok vagytok? Nem! Coper vĂĄrosa, ez olyan mint a HarryPotterbĆl a Shrek, Ă©s a bliccelĂ©sĂŒnk ModenĂĄban đđ