Eljött az utolsĂł nap reggele, közösen megreggeliztĂŒnk majd bĂșcsĂșt intve indultunk el VeronĂĄtĂłl a flixbusszal Budapestre. FĂĄjĂł szĂ­vvel ugyan de megkezdtĂŒk a hazautat rengeteg pakkal csomaggal elbĂșcsĂșzva ettƑl a csodĂĄlatos vĂĄrostĂłl VeronĂĄtĂłl. 

A hazaĂșton egyik utastĂĄrsunkat “kicsi japĂłt” leszĂĄllĂ­tottĂĄk a szlovĂ©n rendƑrök mivel nem stimmeltek a beutazĂĄsi papĂ­rjai (2 ĂłrĂĄt vĂĄrtunk egy szlovĂ©n benzinkĂșton, innen is köszönjĂŒk neki) majd Ă©jfĂ©l körĂŒl Ă©rkeztĂŒnk Budapestre.

ElkĂ©pesztƑ Ă©lmĂ©nyek, napi 20-26 km gyaloglĂĄs, utazĂĄs, ĂĄtszĂĄllĂĄs Ă©s a Ferrari szelleme, ez jellemezte az igazi II. Maranelloi tĂșrĂĄt kĂ©t szĂłval Felejthetetlen volt. 

VĂ©gezetĂŒl pĂĄr emlĂ©kezetes pillanat ;

HalĂĄl grill, Döglött a kutya, dejĂł magyarokat hallani, aperto, Magyarok vagytok? Nem! Coper vĂĄrosa, ez olyan mint a HarryPotterbƑl a Shrek, Ă©s a bliccelĂ©sĂŒnk ModenĂĄban 😆đŸ˜