A múzeumhoz kb 10:15 körül érkeztünk meg ahol a közös fotózás nem maradhatott el a főbejáratánál.
A jegyeket már jóval előtte egészen pontosan a tegnapi napon megvettük, így csak bemutattuk, érvényesítettük és be is jutottunk a múzeumba.
Az előtérről sok újat nem tudunk felidézni, hiszen az előző évekhez képest szószerint minden ugyanúgy volt berendezve. A bejáratnál a pult, jobbra a shop, balra pedig a Ferrari szimulátorok, a falon pedig Enzo Ferrari régi autójával volt felfestve.
A jegykezelő hölgy jelezte nekünk, hogy 5 perc múlva kezdődik is a vetítés amelyet még teljesen elejétől – végéig egyszer sem sikerült végig néznünk. Most megtettük és ha már megtettük el is érzékenyültünk rajta rendesen.
A teremben olyan autókülönlegességeket láthattunk mint pl :
Ferrari F1-89,Ferrari 166 MM, 250 GT 2+2,250 GT cabriolet, 400 Automatoc, 250 GT Coupé is felsorakozott.
Kissé lejjebb már modernebb autókat láthattunk mint pl : Ferrari Purosangue, Ferrari FF, amibe pedig külön fotót is lehetett készíteni 20 €-ért az egy Ferrari SF90 Stradale volt. Ami negatívum, hogy az alsó erőforrásokból álló terem sajnos zárva volt, de a moziterem továbbra is üzemelt.
Enzo Ferrari házában viszont volt látnivaló bőven, hiszen az említett erőforrást terem átköltözött ide, valamint egy Ferrari F40 – is helyet kapott a más fantasztikus autók közt.
Ezen kívűl Enzo Ferrari irodáját is megtekinthetjük, az olvasószemüvegét vagy éppen a tolltartóját, a háza makettjét és a Ferrari logó történetét.
Mindenkiben nagy nyomot hagyva aztán továbbáltunk a belváros irányába ahol voltak akik megebédeltek és voltak akik helyi fagylaltot fogyasztottak.
Hazafelé mindenki bevásárolt, hogy felkészüljön a másnapi hazaútra, majd miután ez megtörtént egy búcsúvacsorát rendeztünk közösen a Made In Napolit pizzériában ahol érzékeny búcsút vettünk Emanuelltől és Giannitól, a két pizza mestertől akiknek aranyba foglaljuk kezeiket.